Az apostol hálát ad Istennek a testvérek állhatatos hitéért

1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi tihozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló. 1Thessz 1,5.9; ApCsel 17,1

2 Sőt inkább, noha elébb háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangéliumát sok tusakodással. ApCsel 16,12-25; 17,1-9; Fil 1,30

3 Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból, 1Thessz 4,7; 2Kor 2,17; 4,2

4 hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangéliumot, akképpen szólunk, nem úgy, hogy embereknek tessünk, hanem az Istennek, aki megvizsgálja a mi szívünket. 1Tim 1,11; Gal 1,10; 1Krón 29,17

5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; Fil 1,8; 1Tim 5,21

6 sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. Jn 5,41.44; 2Thessz 3,8; 1Kor 9,14

7 De szívélyesek valánk tiközöttetek, amiként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. 4Móz 11,12

8 Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. Róm 1,13; 2Kor 12,15

9 Emlékezhettek ugyanis, atyámfiai, a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra* : mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. 1Kor 4,12; 2Thessz 3,8; ApCsel 18,3

10 Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, akik hisztek. 2Thessz 3,7

11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. ApCsel 20,31; 1Kor 4,14

12 És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Ef 4,1; 5,24; 2Thessz 2,14

13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is tibennetek, akik hisztek. 1Thessz 1,2; 2Thessz 2,13; Gal 1,11; 3,5; Ef 3,20

14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, ApCsel 8,2; 12,1; 17,5; ApCsel 3,15; 7,52

15 akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei. ApCsel 2,22.23; 3,15; 7,52; 13,50; 14,2.5.6

16 Akik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek, hogy mindenkor betöltsék bűneiket, de végre utolérte őket az Isten haragja. ApCsel 13,45; 17,13; Mt 23,32.33; 2,2; Dán 9,26

17 Mi pedig, atyámfiai, amint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arcra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől szemben láthassunk titeket. Kol 2,5; Róm 1,11

18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán. Róm 1,13

19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Fil 4,1; 3,13

20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. 1Thessz 3,9; 2Thessz 1,4