1Krónika
29. fejezet
Bőséges adakozás a templomépítésre
1 Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: Ím látjátok, hogy egyedül az én fiamat, Salamont választotta Isten, aki még gyermek és gyenge, a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené. 1Krón 22,9-10
2 Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bőségesen szereztem aranyat az aranyszerszámokra, ezüstöt az ezüstszerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónixköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különb színű köveket, mindenféle drágaköveket, márványköveket is bőséggel.
3 Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, ami kincsem, aranyam és ezüstöm van, odaadom az én Istenem házának szükségére azok mellett, amelyeket szereztem a szentház számára. 1Krón 22,14.16
4 Háromezer talentum aranyat Ofir aranyából és hétezer talentum tiszta ezüstöt a házak falainak beborítására. 1Kir 6,20-22; 2Krón 3,5-10
5 Aranyat az aranyszerszámokra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre a mesteremberek kezéhez. És ha valaki még adni akar szabad akarata szerint, töltse meg az ő kezét ma, és adjon, amit akar, az Úrnak!
6 Azért szabad akaratuk szerint adának ajándékokat az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei.
7 És adának az Isten házának szükségére ötezer talentum aranyat és tízezer dárikot, tízezer talentum ezüstöt és tizennyolcezer talentum rezet és százezer talentum vasat.
8 És valakinél drágakövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a gersoniták közül való Jéhiel kezébe. 1Krón 26,22
9 És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratukból adának, mert tiszta szívükből adakozának az Úrnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett.
10 Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktől fogva mindörökké!
11 Oh, Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh, Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! Mt 6,13; Jel 5,13
12 A gazdagság és a dicsőség mind tetőled vannak, és te uralkodol mindeneken. A te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom, a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése. 2Krón 20,6
13 Most azért, oh, mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és dicsérjük a te dicsőséges nevedet.
14 Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked. 1Kor 4,7
15 Mert mi csak jövevények vagyunk teelőtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként. A mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen. 1Móz 23,4; Zsid 11,13; Zsolt 90,9
16 Oh, mi Urunk, Istenünk! Mindez a gazdagság, amit gyűjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való, és mindazok tiéid!
17 Jól tudom, oh, én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod, és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, amely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akarata szerint adta ezeket néked. 1Krón 28,9
18 Oh, Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívüket tefeléd! 2Móz 3,6; Fil 2,13
19 Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megőrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, amelyet én megindítottam!
20 És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az ő atyáik Istenét. S leborulván, tisztelék az Urat és a királyt.
21 És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égőáldozatokkal az Úrnak másnapon ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért.
22 S evének és ivának az Úr előtt azon a napon nagy vigasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királlyá tevék, és felkenék őt az Úrnak, hogy lenne fejedelem, Sádókot is felkenék a főpapságra. 1Kir 1,28-40
23 És üle Salamon az Úr székébe mint király az ő atyjának, Dávidnak helyében, és mindenben szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel.
24 A fejedelmek és a hatalmasok, sőt a Dávid király fiai is mindnyájan kezet adának, hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak.
25 És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe előtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, amelyhez hasonló egy királynak sem volt őelőtte Izráelben. 1Kir 3,13
26 Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett.
27 Az idő pedig, amelyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harmincháromig uralkodék. 1Kir 2,11
28 És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve. És uralkodék az ő fia, Salamon helyette. 1Kir 15,5; 1Kir 15,5
29 Dávid királynak pedig úgy első, mint utolsó dolgai, ímé, megírattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében 1Sám 16-30; 2Sám 1-24
30 az ő egész országlásával, hatalmasságával és mindazzal, ami az ő idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.