Sion eljövendő dicsősége

1 Sionért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség, az ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.

2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg. Ésa 65,15

3 És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.

4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: Én gyönyörűségem. És földedet így: Férjhez adott. Mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. Hós 1,10-12; Ésa 60,14; Jer 3,17; Ez 48,35

5 Mert mint elveszi a legény a szüzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.

6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak. Ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! Zsolt 134,1

7 És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.

8 Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: Nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem isszák mustodat, amelyért munkálódtál, Ésa 65,21.22

9 hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban!* 5Móz 12,17.18; 14,23

10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útját, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé! Ésa 11,12; 49,22; 40,3; 57,14

11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése őelőtte! Ésa 40,10; Mt 21,5; Zak 9,9

12 És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak keresett és nem elhagyott városnak. Ésa 4,2; Jer 30,14; Ésa 49,14