Példázat a szőlőművesekről

1 És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel,* és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mt 21,33-46; Lk 20,9-19; Ésa 5,1.2

2 És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.

3 Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.

4 És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát, azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.

5 És ismét másikat külde, ezt pedig megölék, és sok másokat, némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.

6 Minthogy pedig még egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

7 Azok a munkások azonban ezt mondák maguk között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.

8 És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték.

9 Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő, és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.

10 Ezt az írást sem olvastátok-é? Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. Zsolt 118,22.23

11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.

12 És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.

Az adófizetésről

13 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben. Mt 22,15-22; Lk 20,20-26

14 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem gondolsz senkivel, mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?

15 Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nékem egy pénzt, hogy lássam!

16 Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A császáré.

17 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek! És elálmélkodának őrajta. Róm 13,7

Kérdés a feltámadásról

18 És jövének hozzá szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: Mt 22,23-33; Lk 20,27-40

19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének. 5Móz 25,5.6

20 Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya.

21 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya, a harmadik is hasonlóképpen,

22 és mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.

23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.

24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?

25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.

26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene. 2Móz 3,2.6

27 Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.

Kérdés a legnagyobb parancsról

28 Akkor hozzámenvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésüket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? Mt 22,34-40; Lk 10,25-28

29 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. 5Móz 6,4.5

30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből! Ez az első parancsolat.

31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. 3Móz 19,18

32 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.

33 És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. 1Sám 15,22

34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni. ApCsel 26,27-29

Krisztus Dávidnak Fia és Ura

35 És felele Jézus és monda, amint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? Mt 22,41-46; Lk 20,41-44

36 Hiszen Dávid maga mondotta a Szentlélek által: Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul! Zsolt 110,1; 2Sám 23,2

37 Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mi módon Fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.

Óvás az írástudóktól

38 Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, Mt 23,5-7; Lk 20,45-47

39 és a gyülekezetekben az elöl üléseket és a lakomákon a főhelyeket,

40 akik az özvegyeknek házát fölemésztik, és színből hosszan imádkoznak! Ezek súlyosabb ítélet alá esnek. Mt 23,14; Lk 20,47

A szegény özvegy két fillérje

41 És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. 2Kir 12,9

42 És egy szegény özvegyasszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. Lk 21,1-4

43 Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogy nem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala.

44 Mert azok mindnyájan az ő feleslegükből vetének, ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.