Izráel országa. Jéhu királyként megöli Jórámot, Akháziát és Jézabelt

1 Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba!

2 És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia! Mikor pedig odaérsz, költsd fel őt az ő atyjafiai közül, és vidd be a belső kamarába!

3 És vedd elő e korsócska olajat, és töltsd az ő fejére! Ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királlyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne időzz! 1Kir 19,16

4 És elment az ifjú, a próféta tanítványa Rámóth Gileádba.

5 És mikor bement, ímé, a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és ő monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel volna beszéded ennyiőnk közül? És monda: Teveled, fejedelem!

6 Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királlyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen, 2Krón 22,7

7 hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét, mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen. 1Kir 21,21-25.29; 1Kir 18,13; 19,10

8 És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben. 2Kir 10,11-14

9 És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát és mint Baasának, az Ahija fiának házát. 1Kir 15,29

10 Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, aki eltemesse őt. És kinyitván az ajtót, elfutott. 1Kir 21,23

11 És mikor Jéhu kiment az ő urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az ő beszédét.

12 És mondának: Hazugság! Mondd meg az igazat! És monda: Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királlyá kentelek téged Izráelen.

13 Akkor nagy sietséggel ki-ki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics* felső részére, és megfúvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!

14 Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Szíria királya ellen. 2Kir 8,28; 1Kir 22,29

15 De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekből, amelyeket a szíriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Szíria királya ellen harcolt. És monda Jéhu: Ha néktek is úgy tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, aki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe!

16 És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, ahol Jórám feküdt, és ahova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot. 2Kir 8,24-27

17 Mikor pedig az őrálló, aki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válassz egy lovast, és küldj eléjük, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?

18 És odalovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé! Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájuk ment ugyan a követ, de nem tért vissza.

19 Akkor elküldött egy másik lovast, aki hozzájuk ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé!

20 Hírül adá ezt is az őrálló, mondván: Hozzájuk ment ugyan, de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása, mert mint egy őrült, úgy hajt.

21 Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén Jéhu eleibe, és a jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele. 1Kir 21,1-13

22 És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz! 1Kir 18,4

23 Akkor megfordítá Jórám az ő kezét, és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia?

24 Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapockák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.

25 És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a jezréelbeli Nábót mezejére, mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr őfelőle ezt a fenyegetést mondotta:

26 Bizonyára megkeresem a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, amelyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őt, és vesd a szántóföldre az Úr beszéde szerint! 1Kir 21,19.29; 22,38

27 Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján. De Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben, és megsebesíték őt a Gúr hágójánál, amely Jibleám mellett van. És ő Megiddóba menekülvén, ott meghalt. 2Kir 8,27; Józs 17,11

28 És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sírboltjába az ő atyáival a Dávid városában.

29 Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.

30 És mikor Jéhu Jezréelbe ment, és Jézabel ezt meghallotta, arcát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.

31 És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh, Zimri! Uradnak gyilkosa? 1Kir 16,8-10

32 Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember.

33 És monda azoknak: Vessétek alá őt! És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt.

34 Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak, és temessétek el, hiszen mégiscsak király leánya. 1Kir 21,8-10.25; 1Kir 16,31

35 De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.

36 És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, amelyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földjén, 1Kir 21,23

37 és olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!