MÁTÉ EVANGÉLIUMA
14. fejezet
Keresztelő János halála
1 Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
2 és monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János, ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. Mk 6,14.17-30; Lk 9,7-9
3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöcbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mt 11,2
4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. 3Móz 18,16
5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. Mt 21,26
6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola a Heródiás leánya őelőttük, és megtetszék Heródesnek.
7 Azért esküvéssel fogadá, hogy amit kér, megadja néki.
8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét!
9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöcben.
11 És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak, az pedig vivé az ő anyjának.
12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt, és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
Jézus megvendégel ötezer férfit
13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. Mt 9,36
15 Mikor pedig esteledék, hozzámenének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget!
16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük. Adjatok nékik ti enniük!
17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám!
19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada, és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20 És mindnyájan evének, és megelégedének, és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. 2Kir 4,44
21 Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22 És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23 És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre magánosan imádkozni. Mikor pedig beesteledék, egyedül vala ott. Lk 6,12; 9,18
24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva, mivelhogy a szél szembefújt vala.
25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26 És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet. És a félelem miatt kiáltozának. Lk 24,37
27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken!
29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30 De látva a nagy szelet, megrémüle, és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? Mt 8,26
32 És amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33 A hajóban lévők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
Jézus mindenkit meggyógyít, aki hozzá ér
34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának,
36 és kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És akik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának. Mt 9,21; Lk 6,19