Példázat a királyi menyegzőről

1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Lk 14,16-24

3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának, de nem akarnak vala eljőni.

4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre!

5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe.

6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

9 Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe! Mt 13,47; 21,43

10 És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind, akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája.

12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre! Ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mt 8,12

14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Az adópénz

15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. Mk 12,13-17; Lk 20,20-26

16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. Mk 3,6

17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók?

19 Mutassátok nékem az adópénzt! Azok pedig odavivének néki egy dénárt.

20 És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás?

21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek! Róm 13,7

22 És ezt hallván, elcsodálkozának, és otthagyván őt, elmenének.

Feltámadás

23 Ugyanazon a napon menének hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, Mk 12,18-27; Lk 20,27-40; ApCsel 23,6.8

24 mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támasszon magot testvérének! 5Móz 25,5.6

25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vévén, meghala, és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá.

26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.

28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, amit az Isten mondott néktek, így szólván:

32 Én vagyok az Ábrahám Istene és az Izsák Istene és a Jákób Istene. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. 2Móz 3,6

33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

A nagy parancsolat

34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a szadduceusokat elnémította vala, egybegyűlének,

35 és megkérdé őt közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván: Mk 12,28-31

36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! 5Móz 6,5

38 Ez az első és nagy parancsolat.

39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! 3Móz 19,18

40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. Mt 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14

Krisztus Dávidnak fia és Ura

41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

42 mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. Mk 12,35-37; Lk 20,41-44

43 Monda nékik: Miképpen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul! Zsolt 110,1; Mt 26,64

45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

46 És senki egy szót sem felelhet vala néki, sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.