Istennek a teremtésben megnyilvánuló nagysága. Az ember méltósága

1 Az éneklőmesternek a gittithre, Dávid zsoltára.

2 Mi Urunk, Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet. Ésa 6,3

3 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. Mt 21,16

4 Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját: a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél, Zsolt 102,26

5 micsoda az ember – mondom –, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Jób 7,17; Zsid 2,6

6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt.

7 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél: 1Kor 15,27; Zsid 2,5-8

8 juhokat és mindenféle barmot és még a mezőnek vadait is, Jer 27,6

9 az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. 1Móz 1,28

10 Mi Urunk, Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!