A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL
12. fejezet
Intés állhatatosságra
1 Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért! Róm 6,4; Ef 4,1-4
2 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére: Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3 Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván!
4 Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5 És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged! Péld 3,11.12; Jób 5,17
6 Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad! Jel 3,19
7 Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival, mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa?
8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9 Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket, és becsültük őket, avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk.
10 Mert ám azok kevés ideig tetszésük szerint fenyítettek, ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11 Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.
Intés kegyességre, tekintettel a mennyei Jeruzsálemre
12 Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13 és lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon!
14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat, Róm 12,18; Mt 5,9
15 vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon! Nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztettessenek. 5Móz 29,18
16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségi jogát! 1Móz 25,33
17 Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett, mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt az áldást.
18 Mert nem járultatok megtapintható hegyhez és lángoló tűzhöz és sűrű homályhoz és sötétséghez és szélvészhez 2Móz 19,11; 16-21
19 és trombita harsogásához és a mondásoknak szavához, melyet akik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájuk szó. 2Móz 20,19
20 Mert nem bírták ki, ami parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék vagy nyíllal lövettessék le! 2Móz 19,13
21 És oly rettenetes volt a látomány,* hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek.
22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, Gal 4,26
23 az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához: Istenhez és a tökéletes igazak lelkeihez
24 és az újszövetség közbenjárójához: Jézushoz és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25 Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól, mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon,
26 kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Agg 2,6
27 Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28 Annak okáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel!