A tízparancsolat ismétlése

1 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg, Izráel, a rendeléseket és a végzéseket, amelyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!

2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. 2Móz 19,5

3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mivelünk, akik ímé, itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk.

4 Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen a tűz közepéből

5 (én pedig az Úr között és tiközöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét, mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván: 2Móz 19,16; 20,18

6 Én, az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéből, a szolgálatnak házából. 2Móz 20,2; Zsolt 81,11

7 Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem!

8 Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak! 3Móz 26,1; 5Móz 4,15.16

9 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. 2Móz 20,5; Jer 32,18

10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. 3Móz 19,12; Mt 5,33.34

12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, amiképpen megparancsolta néked az Úr, a te Istened! 2Móz 35,2.3; 4Móz 15,32-36; 2Móz 20,10.11

13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat! 2Móz 23,12; 35,2; 3Móz 23,3

14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semminemű barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad! 1Móz 2,2

15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral! Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad. 5Móz 6,21

16 Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked! 3Móz 19,3; Mt 15,4; Ef 6,2.3

17 Ne ölj! Mt 5,21.22

18 És ne paráználkodjál! Mt 5,27.28

19 És ne lopj! 2Móz 20,15

20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! 5Móz 19,16-21

21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldjét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a te felebarátodé! 2Móz 20,17

22 Ez igéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy fennszóval, és nem többet. És felírá azokat két kőtáblára, és adá azokat nékem. 2Móz 19,16.20; 2Móz 31,18; 32,15

23 És lőn, mikor a szót a sötétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével,

24 és mondátok: Ímé, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát, és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből. E mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.

25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.

26 Mert kicsoda az az összes halandók közül, aki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna? Bír 13,22

27 Járulj oda te, és hallgasd meg mindazt, amit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, amit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekesszük. 2Móz 20,19

28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, amikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, amint beszéltek vala hozzád. Mind jó, amit beszéltek vala.

29 Vajha így maradna az ő szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké! Zsolt 81,14

30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba!

31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, amelyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, amelyet én adok néktek örökségül!

32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, amint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek! Ne térjetek se jobbra, se balra! Péld 4,26.27

33 Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok!