Krisztus beszélgetése a samaritánus nővel

1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János Jn 3,22.26

2 – jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai –,

3 elhagyá Júdeát, és elméne ismét Galileába.

4 Samárián kell vala pedig általmennie. 1Kir 16,24

5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. 1Móz 33,19; 48,22; Józs 24,32

6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni. Monda néki Jézus: Adj innom!

8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre éntőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. Lk 9,52.53

10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! – te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. Jn 4,26; Jn 7,37-39; Ésa 12,3

11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, hol vennéd tehát az élő vizet?

12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. Jn 6,35; Jn 7,38.39

15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni!

16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!

17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem.

18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed, ezt igazán mondtad.

19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. Jn 6,14; Lk 7,16; 24,19

20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. 5Móz 12,5.11; 1Kir 9,3; 2Krón 7,12

21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támadt. 2Kir 17,29; Ésa 2,3; Róm 3,2; 9,4

23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul.

24 Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő, aki Krisztusnak mondatik, mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.

26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek. Jn 9,37

27 Eközben megjövének az ő tanítványai, és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt, mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?

28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:

29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

30 Kimenének azért a városból, és hozzámenének.

31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!

32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.

33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. Jn 17,4; Ésa 61,1-3

35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap, és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra! Mt 9,37; Lk 10,2

36 És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.

38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok, mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

39 Abból a városból pedig sokan hívének benne a samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem. Jn 4,29

40 Amint azért odamentek hozzá a samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk, és ott marada két napig.

41 És sokkal többen hívének a maga beszédéért,

42 és azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus.

43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.

44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. Mt 13,57; Mk 6,4; Lk 4,24

45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen, mert ők is elmentek vala az ünnepre.

A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása

46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg vala. Jn 2,1-11

47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzáméne, és kéré őt, hogy menjen el, és gyógyítsa meg az ő fiát, mert halálán vala.

48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Jn 2,18; 1Kor 1,22

49 Monda néki a királyi ember: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!

50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él! És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki, és elment.

51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.

52 Megtudakozá azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala, és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.

53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.