JÁNOS JELENÉSEKRŐL
19. fejezet
Örömének Babilon bukása felett
1 És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, amely ezt mondja vala: Alleluja! Az üdvösség és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! Jel 7,10; 12,10
2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén. Jel 16,7; Zsolt 19,10; 119,137; Jel 18,20; 5Móz 32,43
3 És másodszor is mondának: Alleluja! És: Annak füstje felmegy örökkön-örökké. Ésa 34,10; Jel 14,11; 18,18
4 És leborula a huszonnégy vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, aki a királyi székben ül vala, mondván: Ámen! Alleluja! Jel 4,4; Jel 4,6
5 És a királyi széktől szózat jöve ki, amely ezt mondja vala: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan, ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
6 És hallám mintegy nagy sokaság szavát és mintegy sok vizek zúgását és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Jel 11,15.17; 12,10
7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
8 és adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. Ez 16,10
9 És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. Mt 22,2
10 És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd! Szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van. Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. Jel 22,8.9; Jel 1,9; 6,9; 20,4; 1Jn 5,10
11 És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé, vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hívatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. Jel 6,2; Jel 3,14
12 És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng, és az ő fején sok korona, az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. Jel 1,14; 2,18
13 És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve, és a neve Isten igéjének neveztetik. Ésa 63,3; Jn 1,1; 1Jn 1,1
14 És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Jel 19,8
15 És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat, és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel, és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. Jel 19,21; Jel 1,16; 2,16; Jel 2,27; 12,5; Jel 14,19.20; Ésa 63,3
16 És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura. Jel 17,14
A vadállat és a hamis próféta vége
17 És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, amelyek repdesnek vala az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára, Jer 12,9; Ez 39,17
18 hogy egyétek a királyok húsát és vezérek húsát és hatalmasok húsát és lovaknak és rajtuk ülőknek húsát és mindenkinek húsát: szabadokét és szolgákét és kicsinyekét és nagyokét.
19 És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az ő serege ellen. Jel 13,1-8; 17,11-14
20 És megfogaték a fenevad, és ővele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette őelőtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének. Jel 13,1; Jel 13,11-16; Jel 20,14
21 A többiek pedig megöletének a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jő vala ki, és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.