Jézus beszéde Jeruzsálem pusztulásáról és az ő dicsőséges eljöveteléről. Óvások és intések

1 Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek! Mt 24,1-51; Lk 21,5-36

2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik.

3 Mikor pedig az Olajfák hegyén ül vala a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András:

4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek?

5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket!

6 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok. És sokakat elhitetnek.

7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniük, de ez még nem a vég.

8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.

9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak énérettem, bizonyságul őnékik. Mt 10,17.18; Jn 15,19

10 De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között.

11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok, mert nem ti vagytok, akik szólotok, hanem a Szentlélek.

12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét, és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket.

13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.

14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre, Dán 9,27; Dán 12,4.10; Mt 24,15

15 a háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen,

16 és a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.

17 Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban!

18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen!

19 Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. Dán 12,1

20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem ménekülne meg, de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.

21 Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé, itt a Krisztus! vagy: Ímé, amott! – ne higgyétek! Mt 24,23; Lk 17,23

22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.

23 Ti pedig vigyázzatok! Ímé, előre megmondottam néktek mindent.

24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,

25 és az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.

26 És akkor meglátják az Emberfiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Mt 24,30; 25,31; 26,64; Lk 21,27

27 És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. Mt 13,41

28 A fügefáról vegyétek pedig a példát! Amikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Mt 24,32; Lk 21,29-30

29 Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt!

30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, amíg meg nem lesznek mindezek.

31 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. Ésa 40,8; 51,6; Zsolt 102,27; Zsid 1,11

32 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

33 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő! Mt 24,44; 25,13; Lk 22,40

34 Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. Mt 25,14; Lk 19,12

35 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel! Lk 12,38

36 Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva!

37 Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!