ZSOLTÁROK KÖNYVE
115. fejezet
Egyedül Istené a dicsőség
1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenük? Zsolt 79,10
3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi.
4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5 Szájuk van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; 5Móz 4,28; Jer 10,3-5
6 füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7 kezeik vannak, de nem tapintanak; lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!
9 Izráel, te az Úrban bízzál! Az ilyenek segítsége és pajzsa ő.
10 Áronnak háza, az Úrban bízzál! Az ilyenek segítsége és pajzsa ő.
11 Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Az ilyenek segítsége és pajzsa ő.
12 Az Úr megemlékezik mirólunk, és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13 Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat!
15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, aki teremtette a mennyet és a földet.
16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállanak a csendességbe.
18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!