A teremtés munkái Istent dicsérik

1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! Zsolt 146,1

2 Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; 1Tim 6,16; Ésa 40,22

3 aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

4 aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. Zsolt 24,2

6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. 1Móz 1,9.10; 7,19.24

7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. 1Móz 1,9; 8,1.3; Jób 37,4.5

8 Hegyek emelkedének fel, és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik.

9 Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. Jób 38,20.21

10 Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

11 megitassák a mezőnek minden állatát, a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

12 Mellettük lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

13 Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából, a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. Jób 38,26.27

14 Aki füvet sarjaszt a barmoknak, és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből;

15 és bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét. Péld 31,6.7; 2Sám 14,2

16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált,

17 amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág,* amelynek a ciprusok a háza.

18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. Péld 30,24.26

19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugvását tudja. 1Móz 1,14-16

20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

21 az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelüket. Ésa 31,4

22 Ha felkél a nap, elrejtőznek, és hajlékaikban heverésznek.

23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estéig.

24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók, apró állatok nagyokkal együtt.

26 Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. Jób 41

27 Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Zsolt 145,15-16

28 Adsz nékik, és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

29 Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelküket, kimúlnak, és porrá lesznek újra. Jób 34,14.15

30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké! Örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben! Zsolt 104,24

32 Aki, ha rátekint e földre, megrendül az. Megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. 2Móz 19,18; Zsolt 18,8

33 Éneklek az Úrnak egész életemben, zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok.

34 Legyen kedves néki az én rebegésem! Örvendezem én az Úrban.

35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Urat! Dicsérjétek az Urat!