Ésaiás
57. fejezet
Békéjük van az igazaknak még a halálban is, a hitetleneknek nincs békességük
1 Az igaz elvész, és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak, és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz. Mik 7,2
2 Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, akik egyenes útjaikon járának. Jób 3,13-15; Zsolt 17,15; 73,24
3 És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, aki paráználkodol! Ésa 1,4; Hós 2,1-3
4 Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat, és öltitek ki nyelveteket? Nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva? Zsolt 35,21; 22,8.14; JSir 2,16
5 Akik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt. Ez 6,13; 2Krón 28,3; 33,6; Jer 7,32; 2Kir 16,3.4
6 A folyónak sima köveiben van örökséged, azok, azok a te részed. Töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot, és én jó néven vegyem-é ezeket? 1Sám 17,40; Zsolt 119,57; 16,5
7 Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot. Ez 16,24
8 Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velük, szeretted ágyukat, amerre csak láttad.
9 És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig. Ez 16,36; 23,16.40
10 Nagy utadon megfáradál, és még sem mondád: Mind hasztalan! Erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg.
11 Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál, és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? Vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva?
12 Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.
13 Ha kiáltasz, szabadítson meg téged bálványid raja! Mindnyájukat szél viszi el, lehelet kapja fel, és aki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet. Ésa 56,4.5; 49,8; Zsolt 37,11; 69,37; Mt 5,5
14 És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az utat, vegyetek el minden botránkozást népem útjáról! Ésa 40,3; 62,10
15 Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. Zsolt 51,19; Zsolt 138,6
16 Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem. Zsolt 103,9; 78,38.39; 1Móz 2,7
17 Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat, és megharagudtam. És ő elfordulva, szíve útjában járt. Kol 3,5; 1Tim 6,10; Zsolt 119,36
18 Útjait láttam, és meggyógyítom őt. Vezetem őt, és vigasztalást nyújtok néki és gyászolóinak.
19 Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak – így szól az Úr –, én meggyógyítom őt. Péld 10,31
20 És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki.
21 Nincs békesség – szól Istenem – a hitetleneknek! Ésa 48,22