Jób megátkozza a születését

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. Jer 20,14

2 És szóla Jób, és monda:

3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: Fiú fogantatott!

4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon!

5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka, a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé!

6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt! Ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz!

7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon!

8 Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviatánt!

9 Sötétüljenek el az ő estéjének csillagai, várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pírját!

10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor? Mért is ki nem múltam, mihelyt megszülettem? Jób 10,18; Jer 20,18

12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám, és akkor nyugton pihenhetnék

14 királyokkal és az ország tanácsosaival, akik maguknak kőhalmokat építenek,

15 vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat?

16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 Ott a gonoszok megszűnnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejük ellankadt.

18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot és életet a keseredett szívűeknek, Jób 6,9

21 akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,

22 akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót,

23 a férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített körös-körül.

24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. Jób 16,16

25 Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam. Jób 1,5; 31,23

26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.