A kegyes ember felháborodása és vigasztalódása a hitetlenek jóléte miatt

1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, akik tiszta szívűek. Zsolt 18,17-27

2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim, és kis híja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

3 Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Jób 21,7-15

4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejük állandó.

5 A halandók nyomorúságában nincs részük, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjük gondolatai csaponganak.

8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak, elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Zsolt 31,19; 94,3-7

9 Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet. Jób 21,14.15

10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek,

11 és mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek.

13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet, Jób 9,13-31; Mal 3,14.15

14 mert nyomorgattatom mindennapon, és ostoroztatom minden reggel.

15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben.

17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe, megértém azoknak sorsát. Jób 21,16-20

18 Bizony síkos földön helyezted el őket, pusztaságokra vetetted ki őket.

19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Jób 20,7-11; Zsolt 37,2

20 Mint álmot, ha felserkenünk, te, Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képüket.

21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim,

22 akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék teirántad.

23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Zsolt 32,8

25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Zsolt 16,11

26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh, Isten, mindörökké!

27 Mert ímé, akik eltávoznak tőled, elvesznek, mind kiirtod azokat, akik elhajolnak tőled.

28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenbe vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.