Az igaz könyörgése a hatalmas és gazdag ellenségek álnokságától való szabadulásért

1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról! Zsolt 4,2; 5,2

2 A te orcádtól jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat! Zsolt 43,1

3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat, ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. Zsolt 139,1-3

4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. Zsolt 119,120

5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet!

7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a tebenned bízókat a támadóktól.

8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet

9 a gonoszok elől, akik pusztítanak engem; ellenségeim elől, akik lelkendezve vesznek körül engem!

10 Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen szólanak.

11 Körülvettek most minket mentünkben, szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12 Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. Zsolt 10,9

13 Kelj fel, oh, Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14 az emberektől, oh, Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, amijük pedig marad, gyermekeikre hagyják. Jób 21,8-13

15 Én igazságban nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. Jób 19,26.27