Dávid és Góliát

1 És összegyűjték a filiszteusok seregeiket a harcra, és összegyűlének Sokónál, mely Júdában van, és táborozának Sokó és Azéka között Efes-Dammimnál. Józs 15,35; Józs 10,10; 1Krón 11,13

2 Saul és az izráeliták pedig összegyűlének, és tábort ütének az Elah völgyében, és csatarendbe állának a filiszteusok ellen.

3 És a filiszteusok a hegyen állottak innen, az izráeliták pedig a hegyen állottak túlfelől, úgyhogy a völgy közöttük vala.

4 És kijöve a filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, akit Góliátnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala.

5 Fején rézsisak vala, és pikkelyes páncélba volt öltözve, a páncél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala.

6 Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt.

7 És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt. És előtte megy vala, ki a pajzsot hordozza vala.

8 És megállván, kiálta Izráel csatarendjeinek, és monda nékik: Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem filiszteus vagyok-é én és ti Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jöjjön le hozzám!

9 Ha azután meg bír velem vívni, és engem legyőz, akkor mi a ti szolgáitok leszünk, ha pedig én győzöm le őt, és megölöm, akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk!

10 Monda továbbá a filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással!

11 Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen félnek vala.

12 És Dávid, Júda városából, Betlehemből való amaz efratita embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, akinek nyolc fia volt, és e férfiú a Saul idejében vénember vala, emberek közt korban előhaladt.

13 És Isainak három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, akik a háborúba menének, ezek valának neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma.

14 És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után,

15 Dávid elméne, és visszatére Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Betlehemben.

16 A filiszteus pedig előjön vala reggel és este, és kiáll vala negyven napon át.

17 És monda Isai az ő fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez!

18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-é, és hozz tőlük jelt!

19 Saul pedig azokkal együtt és az egész Izráel az Elah völgyében valának, hogy harcolnának a filiszteusok ellen.

20 Felkele azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a terhet, és elment, amint meghagyta néki Isai. És eljutott a tábor kerítéséhez. A sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott.

21 És csatarendbe állának Izráel és a filiszteusok, csatarend csatarend ellen.

22 Akkor Dávid rábízta a holmit arra, aki a hadiszerszámokat őrzi, és elfuta a harctérre, és odaérve, kérdezősködék testvéreinek állapota felől.

23 És míg ő beszélt velük, ímé, a bajnok férfi, a Góliát nevű filiszteus, aki Gáthból való volt, előjöve a filiszteusok csatarendjei közül, és most is hasonlóképpen beszél vala, és meghallá ezt Dávid.

24 Az izráeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának előle, és igen félnek vala.

25 És mondának az izráeliták: Láttátok-é azt a férfit, aki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben.

26 És szóla Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!

27 A nép pedig e beszéd szerint felele néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, aki megöli őt.

28 És meghallá Eliáb, az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle, és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet.

29 Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez.

30 És elfordula tőle egy másikhoz, és ugyanúgy szóla, mint korábban, és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszola néki.

31 És mikor meghallották azokat a szavakat, amelyeket Dávid szóla, megmondák Saulnak, ki magához hívatá őt.

32 És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt! Elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal.

33 Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala.

34 És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett, és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül,

35 elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából. Ha pedig ellenem támadott, megragadtam szakállánál fogva, és levágtam és megöltem őt.

36 A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte. Úgy lesz azért e körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét.

37 És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled!

38 És felöltözteté Saul Dávidot a maga harci ruhájába: rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt páncélba.

39 Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam. És leveté azokat Dávid magáról.

40 És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt sima kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a filiszteushoz.

41 Akkor elindult a filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, aki a pajzsát hordozza, előtte vala.

42 Mikor pedig odatekinte a filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű.

43 És monda a filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a filiszteus Dávidot Istenével együtt.

44 Monda továbbá a filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam!

45 Dávid pedig monda a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél.

46 A mai napon kezembe ád téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.

47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.

48 És mikor a filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett, és futott a viadalra a filiszteus elé.

49 És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába, és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a filiszteust úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arccal a földre esék.

50 Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a filiszteust, és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.

51 És odafutott Dávid, és reáállott a filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta. A filiszteusok pedig amint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodának.

52 És felkelének Izráel és Júda férfiai, és felkiáltának, és üldözék a filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a filiszteusok sebesültjei a Saraim felé vezető úton Gáthig és Ekronig.

53 Visszatérének azután Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és feldúlták azoknak táborát.

54 Dávid pedig felvevé a filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le.

55 Saul pedig mikor látta, hogy Dávid kiment a filiszteus elé, monda Abnernek, a sereg fővezérének: Abner! Ki fia e gyermek? És felele Abner: Él a te lelked, oh, király, hogy nem tudom!

56 És monda a király: Kérdezd meg tehát, hogy ki fia ez az ifjú?

57 És amint visszajött Dávid, miután megölte a filiszteust, megfogá őt Abner, és Saulhoz vitte, és a filiszteusnak feje kezében vala.

58 És monda néki Saul: Ki fia vagy te, oh, gyermek? Dávid pedig felele: A te szolgádnak, a Betlehemből való Isainak a fia vagyok.