Az igazak hazatérnek a fogságból, és öröm van Sionban

1 Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek! Tekintsetek a kőszálra, amelyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, amelyből kiásattatok! Péld 15,9; 1Tim 6,11; 2Tim 2,22; Ésa 48,1

2 Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra és Sárára, aki titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt. Zsid 11,11.12; Ez 33,24; Mal 2,15

3 Mert megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vigasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava. 1Móz 2,8-10

4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! Mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom. Ésa 42,6

5 Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek. Engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket. Ésa 2,3.4

6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek, mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek. De szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol. Zsolt 102,27; 103,17-19; 118,6; Mt 5,18; 1Jn 2,17; Ésa 40,6-8

7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te, nép, kinek szívében van törvényem! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! Zsolt 37,31

8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre. Ésa 50,9

9 Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh, Úrnak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, aki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte? Ez 29,3; Bír 5,12; Ésa 43,16.17; Mik 7,15

10 Nem te vagy-é, aki a tengert megszárasztotta, a nagy mélység vizeit, aki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!

11 Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön. Vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj. Ésa 35,10; Zsolt 126,1.2

12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?! Ésa 40,1.6

13 Hogy elfeledkeztél az Úrról, teremtődről, aki az eget kiterjeszté, és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen mindennapon nyomorgatódnak haragjától, aki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? Zsolt 104,2

14 Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el. Zak 9,11

15 Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert, és zúgnak habjai. Seregeknek Ura az én nevem! 2Móz 14,21

16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával fedeztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! Ésa 49,2.3; 50,4.5

17 Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl, Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd! Ésa 52,1; 2Kir 25,1-21; Jer 25,10; 49,12; 51,7; JSir 4,21; Abd 1,16; Ez 23,31; Jel 14,10

18 Nem vala vezetője minden fiai közül, akiket szült, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, akiket fölnevelt.

19 E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver. Miként vigasztaljalak téged?

20 Fiaid elájultan ott feküdtek minden utcáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől. JSir 2,19; 4,2

21 Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! Ésa 29,9

22 Így szól Urad, az Úr és Istened, aki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg.

23 És adom azt nyomorgatóid kezébe, akik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk terajtad! És a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint aminő az utca a járóknak. Ésa 47,6-15; Zsolt 129,3