Az őrállók kötelességéről

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Szólj néped fiaihoz, és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő maguk közül, és őt őrállójukká teszik,

3 és ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet.

4 Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő, és őt utoléri: az ő vére az ő fején lesz.

5 Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére őrajta lesz. És ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.

6 Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver, s utolér közülük valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. Ez 3,17-18

7 És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogyha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.

8 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg, és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.

9 De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

Isten jósága és igazságossága

10 Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennük mi megrothadunk, mi módon éljünk azért? 3Móz 26,39

11 Mondjad nékik: Élek én – ezt mondja az Úr Isten –, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Hiszen miért halnátok meg, oh, Izráel háza!? Ez 18,32

12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik. Ez 18,24

13 Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen! És ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.

14 S ha mondom a hitetlennek: Halállal halsz meg. És ő megtér bűnéből, és törvény szerint s igazságot cselekszik:

15 zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.

16 Semmi ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki, törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.

17 És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja. Holott az ő útjuk nem igazságos.

18 Mikor az igaz elfordul az ő igazságától, s gonoszságot cselekszik, meghal amiatt.

19 És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől, és törvény szerint s igazságot cselekszik, él amiatt.

20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja. Mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza. Ez 18,25-27

Hír Jeruzsálem romlásáról

21 És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város! 2Kir 25,1-4

22 És az Úrnak keze lőn énrajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé. Ez 24,27

23 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

24 Embernek fia! Azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.

25 Ez okáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok. És a földet örökségül kapnátok?

26 Fegyveretekben bíztatok, utálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertőztette. És a földet örökségül kapnátok?

27 Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy akik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el, és aki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és akik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.

28 És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszűnik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, aki átmenjen rajtuk.

29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle utálatosságukért, melyeket cselekedtek.

Új feddő beszéd

30 És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban, és egyik a másikkal szól, ki-ki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: Micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?

31 És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, s odaülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár. Jer 42,2-4; 43,2-4; 44,15-19; 2Krón 36,16

32 És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs. Csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat. Jer 13,23; 18,22

33 De ha beteljesednek, mert ímé, beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttük.