EZÉKIEL KÖNYVE
29. fejezet
Egyiptom ellen
1 A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! Vesd tekintetedet a fáraóra, Egyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Egyiptom ellen! Jer 43,8-13
3 Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, fáraó, Egyiptom királya, te, nagy krokodil, aki fekszik folyói közepette, aki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak. Zsolt 74,13.14; Ésa 51,9
4 És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepéből, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez. Ésa 37,29
5 És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát, a mező színére esel, egybe nem szedetel, s nem gyűjtetel, a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül. Ez 32,4
6 És megtudják mindnyájan Egyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy ők nádszálbot valának Izráel házának, 2Kir 18,21; Ésa 36,6
7 melyet ha megfognak kezükkel, összetörsz, s felhasítod egész vállukat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekukat.
8 Ez okáért így szól az Úr Isten: Ímé, hozok ellened fegyvert, és kivágok belőled embert és barmot. Jer 43,10.11
9 És legyen Egyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem. Ez 28,2
10 Ez okáért, ímé, én ellened megyek, és folyóid ellen, és teszem Egyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig és Szerecsenország határáig.
11 Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig!
12 És adom Egyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az egyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom őket a tartományokba. Ez 30,6.7
13 Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak.
14 És visszahozom Egyiptom foglyait, s visszaviszem őket Pathrós földjére, az ő eredetük földjére, és ott lesznek alacsony királyság.
15 A többi királyságokhoz képest alacsony lészen, s többé nem emeli magát a nemzetek fölé. És megkevesbítem őket, hogy el ne tapodják a nemzeteket.
16 És nem lesz többé Izráel házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen engem, midőn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.
17 És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
18 Embernek fia! Nabukodonozor, Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírusz ellen. Minden fő megkopaszult, és minden váll feltört, de jutalma nem lőn néki és seregének Tíruszból a fáradságért, amellyel miatta fáradott.
19 Ennek okáért így szól az Úr Isten: Ímé, én Nabukodonozornak, a babiloni királynak adom Egyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és ez lesz jutalma seregének.
20 Fizetésül, amelyért fáradott, adom néki Egyiptom földjét, mert értem cselekedtek – ezt mondja az Úr Isten.
21 Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te szádat megnyitom közöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Zsolt 92,11; 132,17