Bűnbánó ima Sion helyreállításáért

1 A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson tehozzád! Zsolt 50,15

3 Ne rejtsd el a te orcádat tőlem, mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet, mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. Jób 7,6.7

5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű, az én szívem. Még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. Jób 19,20

7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8 Virrasztok, és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

9 Mindennapon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek énreám.

10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel vegyítem

11 a te felindulásod és búsulásod miatt, mert felemeltél engem, és földhöz vertél engem.

12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. Zsolt 109,23

13 De, te, Uram, örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. Jer 29,10.11; Dán 9,25

15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. Ezsd 3,10-13

16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet, Zsolt 72,10.11

17 mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

18 Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta.

19 Írattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Jer 23,7.8

20 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr,

21 hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait, Zsolt 126,1-3

22 hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,

23 mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. Jer 29,10.11

26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. Zsolt 8,4

27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha, mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. Zsid 1,10-12

28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll előtted. Jer 33,6-26