Isten megváltja népét, amint megígérte, és megbocsátja annak vétkét tisztán kegyelemből

1 És most, oh, Jákób – így szól az Úr, a te teremtőd és a te alkotód –: Izráel! Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!

2 Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. 2Móz 14,29; Zsolt 66,12; 124,2-5; Dán 3,19-27

3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód. Adtam váltságodba Egyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.

4 Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy, és én szeretlek, embereket adok helyetted, és népeket a te életedért. 2Móz 19,5; 5Móz 7,6.8

5 Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. Ésa 44,2

6 Mondom északnak: Add meg! És délnek: Ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,

7 mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem!

8 Hozd ki a vak népet, amelynek szemei vannak, és a süketeket, akiknek füleik vannak! Ésa 42,18.19

9 Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek! Ki hirdethet közülük ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanúikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.

10 Ti vagytok az én tanúim – így szól az Úr – és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem, és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Ésa 41,4; 42,1

11 Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító.

12 Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim – így szól az Úr –, hogy én Isten vagyok. Ésa 41,26-27

13 Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen. Cselekszem, és ki változtatja azt meg? Ésa 14,27; Jób 9,12

14 – így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Tiértetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájukat, mint menekülőket a káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba. Jer 29,10; 2Krón 36,22.23

15 Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.

16 Így szól az Úr, aki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt, 2Móz 14,22-29; Józs 3,16

17 aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt, együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél, elhamvadának. 2Móz 15,2-10

18 Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!

19 Ímé, újat cselekszem, most készül. Avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. Ésa 41,18

20 Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struccok, hogy vizet szereztem a pusztában, a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.

21 A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!

22 És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób, hanem megfáradtál énbennem, Izráel!

23 Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem. Nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.

24 Nem vettél pénzen nékem jó illatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.

25 Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg. Ez 36,22.23; Ésa 48,9.11; Zsolt 115,1

26 Juttasd eszembe, no, pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!

27 Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem. Ésa 51,2

28 Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt.