Isten Szolgája (a Messiás) szelídségében a pogányok világossága és az elvakult nép vezetője

1 Ímé, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek. Mt 12,17-21; 3,16.17

2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.

3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Ésa 50,4

4 Nem pislog, és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Ésa 51,5

5 Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: ApCsel 17,25

6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, Ésa 49,6; Jer 50,5; Lk 2,32

7 hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Ésa 49,9

8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

9 A régiek, ímé, beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. Ésa 43,19

10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói! Zsolt 96,1; 33,3; 40,4; 98,1; 144,9; 149,1

11 Emeljék fel szavukat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak! Zsolt 97,1

12 Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben!

13 Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz. Ésa 59,17; Zsolt 35,1.2.3; 2Móz 15,3

14 Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám. Most mint a szülő nő, nyögök, lihegek és fújok.

15 Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszárasztom minden füveket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.

16 A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak. Előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé. Ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom. Jer 2,6.31; Jób 30,3

17 Meghátrálnak, és mélyen megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak, akik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! Zsolt 97,7

18 Oh, ti, süketek, halljatok, és ti, vakok, lássatok!

19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? És olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Ez 12,2

20 Sokat láttál, de nem vetted eszedbe, fülei nyitvák, de nem hall. Ésa 6,9; 5Móz 4,32-36; 29,3.4; 32,28

21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé. 5Móz 4,8

22 De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöcben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek, és nincs szabadító, ragadománnyá lettek, és nincsen, aki mondaná: Add vissza!

23 Ki veszi ezt közületek fülébe? Aki figyelne és hallgatna ezután!

24 Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, aki ellen vétkezénk? És nem akartak járni útjain, és nem hallgattak az ő törvényére?

25 Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a haderejét. Körülte lángolt az, de ő nem értett, és égett benne, de nem tért eszére. Ésa 10,16