Idegen nőkkel kötött házasságok. Ezsdrás bánata és bűnbánati imája

1 Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a léviták nem különíték el magukat e tartományok népeitől, amiképpen pedig azoknak, a kananeusoknak, hitteusoknak, perizeusoknak, jebuzeusoknak, ammonitáknak, moábitáknak, egyiptomiaknak és emoreusoknak utálatos vétke szerint el kellett volna. 2Móz 13,5; 34,16; 5Móz 7,1.3; 23,4

2 Mert ezek leányai közül vettek vala feleséget maguknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel. És pedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben. Ésa 6,13; Neh 13,23; 2Móz 19,5; 5Móz 13,10

3 Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felsőruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. Józs 7,6; Neh 1,4; 13,25

4 És hozzám gyűlének mindnyájan, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala. És én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. 5Móz 7,4; Józs 23,12; 1Kir 18,29

5 Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsőruhámat, és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez. 2Móz 29,38-41

6 És mondék: Én Istenem, szégyellem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat tehozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött, és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek. 2Krón 28,9; Zsolt 38,5

7 A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe fegyver által rabságra és ragadományra és orcapirulásra, amint ez a mai nap is van. 2Kir 17,2; 2Krón 36,12-21

8 És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. Ésa 22,23; Zsolt 13,4; 136,3; Neh 9,32; Ez 37,14

9 Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Perzsiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát, s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.

10 És most mit mondjunk, oh, mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat,

11 amelyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, utálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban. 5Móz 17,1-3; 27,7; 11,8; 3Móz 18,24; 2Móz 23,33

12 Annak okáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak, és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javukat soha, hogy megerősödjetek, és éljetek e föld javaival, és örökségképpen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké! 5Móz 7,2.3; 11,8; Eszt 10,3; Péld 13,22; Ez 37,25

13 Mindazok után pedig, amik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot.

14 Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat, s összeházasodunk-é ez utálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen?

15 Oh, Uram, Izráel Istene! Igaz vagy te, mert meghagytál minket maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé, előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted emiatt!