MÓZES II. KÖNYVE
13. fejezet
Minden elsőszülött az Úré
1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyém legyen az! 4Móz 3,13; Lk 2,23
A kovásztalan kenyér elrendelése
3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgálatnak házából, mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.
4 Ma mentek ki az Abib hónapban.
5 És ha majd bevisz téged az Úr a kánaneusok meg khittheusok meg emoreusok meg khivveusok és jebuzeusok földjére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást!
6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig ünnepet ülj az Úrnak!
7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban!
8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez amiatt van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Egyiptomból.
9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.
10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre!
Hogyan kell az elsőszülötteket az Úrnak szentelni
11 Ha pedig beviénd téged az Úr a kánaneusok földjére, amiképpen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:
12 Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, ami az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, ami néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré. 2Móz 34,19; 4Móz 8,17
13 De a szamárnak minden első fajzását báránnyal váltsd meg, ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát! Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül!
14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? Akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgálatnak házából.
15 És lőn, mikor a fáraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttétől a barom első fajzásáig. Azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsőszülöttét.
16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlokkötő gyanánt a te szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból.
17 És lőn, amikor elbocsátá a fáraó a népet, nem vivé őket Isten a filiszteusok földje felé, noha közel vala az, mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba.
18 Kerülő úton vezeté azért Isten a népet a Vörös-tenger pusztájának útján, és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Egyiptom földéről.
19 És Mózes elvivé magával a József tetemeit* is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal! 1Móz 50,25; Józs 24,32
20 És elindulának Szukhótból, és táborba szállának Ethámban a puszta szélén. 4Móz 33,6
21 Az Úr pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. 2Móz 40,38; 4Móz 10,34; 14,14; 5Móz 1,33; Neh 9,12.19; Zsolt 78,14; Zsolt 105,39
22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.