Illés és Abdiás

1 És lőn sok idő múltán, a harmadik esztendőben az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak! És esőt adok a föld színére.

2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában. 1Kir 16,23.24

3 És Akháb hívatá Abdiást, aki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat,

4 mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel.)

5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestől elpusztulni. Jer 14,3

6 Eloszták azért maguk közt a földet, amelyen ki-ki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton.

7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé, Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arcra borula, és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?

8 Felele néki: Én vagyok. Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé, itt van Illés.

9 Ő pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?

10 Él az Úr, a te Istened, nincs sem nemzetség, sem ország, ahova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! Az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.

11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé, itt van Illés.

12 Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak lelke, amelyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg. Pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva.

13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? Hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba, és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.

14 És te mégis azt mondod: Menj el, és mondd meg a te uradnak: Ímé, itt van Illés, hogy megöljön engemet.

15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, aki előtt állok. E mai napon megmutatom magamat néki.

16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.

17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?

18 Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok. 1Kir 16,30-33

19 Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel-hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját és az Aserának négyszáz prófétáját, akik a Jézabel asztaláról élnek. 1Kir 16,33

20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel-hegyre.

Istenítélet a Kármelen

21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt! És nem felelt néki a nép csak egy szót sem. Józs 24,14-16

22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül, míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak.

23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válasszák maguknak az egyik tulkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra, de tüzet ne tegyenek alája! Én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.

24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét. És amely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!

25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először, mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája!

26 És vevék a tulkot, amelyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! Hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek.

27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.

28 És elkezdtek hangosan kiabálni, és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magukat, míg csak ki nem csordult a vérük. 3Móz 19,28

29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig, de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.

30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jöjjetek énhozzám! És hozzáméne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, amely leromboltatott volt.

31 És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved! Józs 4,5.20; 1Móz 32,28

32 És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne.

33 És odakészíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára.

34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára! Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt művelék.

35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.

36 És amikor eljött az esteli áldozás ideje, odalépett Illés próféta, és monda: Óh, Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem! 2Móz 3,6

37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket!

38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. 3Móz 9,24

39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten! 1Kir 17,24

40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit, senki el ne szaladjon közülük! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket. 2Kir 10,25-28

41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik.

42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel-hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orcáját az ő két térde közé tevé.

43 És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé! És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer! 2Kir 5,10

44 És lőn hetedúttal* monda a szolga: Ímé, egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső!

45 És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült, és elment Jezréelbe. Jak 5,18

46 És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.