A templomszentelés vége

1 És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égő áldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat, 1Krón 21,26; 1Kir 18,38

2 annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába, mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát.

3 És az Izráel fiai mindnyájan látták, amikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arccal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó, és az ő kegyelme mindörökké való. 2Krón 5,13

4 A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr előtt. 1Kir 8,62.63

5 Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval. És ekképpen szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.

6 A papok pedig foglalatosok valának az ő tisztükben, a léviták is az Úrnak minden zengő szerszámaival, amelyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dicsérnék (mert örökkévaló az ő irgalmassága) a Dávid dicséretivel, mely kezükbe adatott, a papok pedig trombitálának velük szemben, míg az egész Izráel ott álla. 2Krón 5,12.13; Zsolt 136,1; 4Móz 10,10

7 És felszentelé Salamon a középső pitvart,* amely az Úrnak háza előtt vala, mert ott szerze égőáldozatokat és hálaadó áldozatok kövéreit, mert a rézoltárra, amelyet Salamon készíttete, nem fér vala az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaadó áldozat kövére. 2Krón 4,1

8 És Salamon ünnepet szerze ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Egyiptom patakáig. Józs 13,3

9 A nyolcadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték, és az ünnepet is hét napon. 1Kir 8,65

10 A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, amelyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az ő népével, Izráellel. 3Móz 23,24-36

Isten második megjelenése Salamon előtt

11 És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát s mindazt, amit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában, szerencsésen bevégezé. 1Kir 6,1-38; 7,1; 9,15; 1Krón 28,20

12 Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam. 2Krón 6,12-42; 5Móz 12,5

13 Ímé, amikor az eget bezárandom, hogy ne legyen eső, és amikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megeméssze, vagy amikor döghalált bocsátandok az én népemre, 1Kir 9,3-5

14 és megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög, és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával, én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.

15 Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.

16 Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.

17 És ha te előttem járándasz, amint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, amint néked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod, 1Kir 15,5

18 megerősítem a te birodalmad trónját, amint megígértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyi székiből. 2Sám 7,12-13

19 De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, amelyeket előtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok, és azok előtt meghajoltok, 5Móz 28,15-68

20 kiszaggatom őket az én földemből, amelyet adtam volt nékik. És ezt a házat, amelyet az én nevemnek szenteltem, orcám elől elvetem. Tanulságul és példabeszédül adom őket minden nemzetségnek. 2Kir 25,4.9.21

21 És ezen a házon, amely felséges vala, minden elmenő álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal? Jer 52,13.14

22 És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki őket kihozta volt Egyiptom földjéből, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták, és azoknak szolgáltak, azért hozta reájuk mind e veszedelmet. 1Kir 9,9