Jeremiás
17. fejezet
A bálványimádás, emberben való bizakodás és csalárdság büntetése
1 A Júda vétke vastollal, gyémántheggyel van felírva, fel van vésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira.
2 Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon. Jer 16,12
3 Oh, én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért. Jer 15,13
4 És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, amelyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, amelyet nem ismersz, mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog. 3Móz 26,14-33
5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Zsolt 146,3
6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7 Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr. Zsolt 125,1; Ésa 40,31
8 Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad. És a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. Zsolt 1,3
9 Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az. Kicsoda ismerhetné azt?
10 Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. Zsolt 7,10
11 Mint a fogolymadár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, aki gazdagságot gyűjt, de nem igazán. Az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.
12 Oh, dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye! 2Krón 7,16; Zsolt 132,12.13
13 Izráelnek reménysége, oh, Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőlem, a porba íratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat! Zsolt 73,27
14 Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
15 Ímé, ők azt mondják nékem: Hol van az Úr szózata? Most jöjjön el! Ésa 5,19
16 De én nem siettem elhagyni a te útjaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod. Ami ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt előtted.
17 Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a háborúság napján! Jer 16,19
18 Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, és ne én rettegjek! Hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket! Zsolt 35,4
Felhívás a szombat megszentelésére
19 Ezt mondá nékem az Úr: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen bemennek, és amelyen kijönnek Júdának királyai, és Jeruzsálemnek is minden kapujában!
20 És ezt mondd nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát, Júdának királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, akik bejártok e kapukon!
21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok a ti lelketekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek! Neh 13,19
22 Házaitokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, úgy amint atyáitoknak megparancsoltam! 2Móz 20,8-10; 35,2
23 De ők nem hallgattak, és fülüket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakukat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék.
24 Pedig ha szívesen hallgattok reám – ezt mondja az Úr –, és nem visztek be terhet e város kapuin szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot, úgyhogy semmi dolgot nem végeztek azon,
25 akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid székén ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júdának férfiai és Jeruzsálemnek lakosai, és e városban lakni fognak mindörökké.
26 És bejőnek Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a lapályról, a hegyről és dél felől, hozván égőáldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot és tömjént, és hozván hálaáldozatot az Úrnak házába. Zak 7,7
27 Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombatnapot, és hogy ne hordjatok terhet, és ne jöjjetek be Jeruzsálem kapuin szombatnapon, tüzet gerjesztek az ő kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható. 2Kir 25,9; Ám 2,5