Jósafát diadala az ammonitákon és moábitákon

1 És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele. 2Sám 8,2.12; 2Kir 3,5

2 Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger túlsó részéről nagy sokaság jön ellened Szíriából, és már Haséson-Tamárban vannak, ez az Engedi. 1Móz 14,7; Józs 15,20.62

3 Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni, és hirdete az egész Júda országában böjtöt.

4 Azért felgyűlének a júdabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.

5 És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar* előtt,

6 és monda: Oh, Uram, mi atyáink Istene! Nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, aki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna.

7 Oh, mi Istenünk! Nem te űzéd-é ki e földnek lakóit a te néped, az Izráel előtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké? Ésa 41,8; Jak 2,23

8 És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván: 1Kir 6,27; 9,3

9 Amikor veszedelem jövend mireánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van), és amikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban, hallgass meg és szabadíts meg minket! 1Kir 8,33-39; 2Krón 5,13.14; 2Sám 7,13; 2Móz 20,24

10 És most ímé, az ammoniták, a moábiták és a Seir hegyén lakozók, akiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Egyiptom földjéből kijöttek, hanem mellettük menének el, és nem pusztíták el őket. 5Móz 2,4.9.19

11 Ímé, ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk.

12 Oh, mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink. Zsolt 123,1.2

13 És a júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.

14 Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való lévita vala) az Úrnak lelke szálla a gyülekezet közepette, 1Krón 25,1

15 és monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te, Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt, mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.

16 Holnap szálljatok szembe velük! Ímé, ők a Cic hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.

17 Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok! Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz.

18 Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt, és imádák az Urat.

19 A kéhátiták fiai közül és a kóriták fiai közül való léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy fennszóval dicsérjék. 1Krón 6,1.22.33

20 És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára, és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istentekben, és megerősíttettek. Bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek. Ésa 7,9; 1Sám 15,24

21 Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dicsérjék a szentség ékességét a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága! 1Krón 16,34; Zsolt 136,1-3

22 És amint elkezdették az éneklést és a dicséretet, az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, akik Júdára jövének, és megverettetének. Bír 7,22

23 Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék. És mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő. 1Sám 14,20

24 A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának, ímé, csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.

25 Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának náluk temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának róluk, oly sokat, hogy alig vihették el. És harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.

26 Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat. Azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.

27 Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmükkel egyben, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel, mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett.

28 És bemenének Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és trombitákkal az Úr házához.

29 És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.

30 Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene mindenfelől.

Jósafát barátkozása Akháziával

31 És uralkodék Jósafát Júda felett. Harmincöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig. És az ő anyjának neve Azuba vala (a Silhi leánya). 1Kir 22,41.42

32 És jára Asának, az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, ami az Úr szeme előtt kedves dolog vala. 1Kir 15,9-24

33 Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez.

34 Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai, ímé, meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, aki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe.

35 Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, aki gonoszul cselekedett vala. 1Kir 22,52-54

36 Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének. És a hajókat Esiongáberben készíték. 1Kir 22,49.50

37 Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.