Betegségben való panaszkodás kárörvendő ellenségek és hűtlen barátok miatt

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

2 Boldog, aki a nyomorultra gondol, a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Mt 5,7; 25,34-40

3 Az Úr megőrzi azt, és élteti azt, boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának.

4 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

5 Én azt mondtam: Uram, kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! Zsolt 32,5; 51,6

6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg, és vész ki a neve?

7 Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél, szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utcára, és beszél.

8 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

9 Istennek átka szállott őreá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

10 Még az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

11 De te, Uram, könyörülj rajtam, és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem.

13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

14 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!