Jákób megáldja Efraimot és Manassét

1 És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé, a te atyád beteg. És elvivé magával az ő két fiát: Manassét és Efraimot.

2 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé, a te fiad, József hozzád jő. És összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.

3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kánaán földjén, és megálda engem. 1Móz 28,13

4 És monda nékem: Ímé, én megszaporítlak és megsokasítlak, és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet teutánad a te magodnak adom örök birtokul. 1Móz 28,14; 1Móz 28,13

5 Most tehát a te két fiad, akik néked Egyiptom földjén annak előtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Egyiptomba, az enyéim: Efraim és Manassé, akárcsak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. 1Móz 41,50-52

6 Ama szülötteid pedig, kiket őutánuk nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségükben.

7 Mert mikor Mezopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kánaán földjén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton. 1Móz 35,16.19

8 És meglátá Izráel a József fiait, és monda: Kicsodák ezek?

9 József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg!

10 Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.

11 És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orcádat megláthassam, és ímé az Isten megengedte látnom magodat is.

12 Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arccal a földre.

13 És fogá József mindkettejüket: Efraimot jobb kezével Izráel bal keze felől, Manassét pedig bal kezével Izráelnek jobb keze felől, és közel vivé őket hozzá.

14 Izráel pedig kinyújtá az ő jobb kezét, és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő bal kezét pedig Manassé fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manassé vala.

15 És megáldá Józsefet, s monda: Az Isten, akinek előtte jártak az én atyáim: Ábrahám és Izsák; az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok mind e napig; Zsid 11,21

16 amaz angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak: Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. 1Móz 31,11.13; 28,20.21; 32,9-12

17 Látván pedig József, hogy az ő atyja jobb kezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át.

18 És monda József az ő atyjának: Nem úgy, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet!

19 Nem akará pedig az atyja, és monda: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.

20 És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen, mint Efraimot s Manassét! És Efraimot eleibe tevé Manassénak.

21 És mondá Izráel Józsefnek: Ímé, én meghalok, de az Isten veletek lesz, és visszavisz titeket a ti atyáitok földjére.

22 Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel. 1Móz 33,19