Az Úr válasza: a pogányok és Izráel maradékának megmenekülése

1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek, megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám – Ímhol vagyok, ímhol vagyok – a népnek, amely nem nevemről neveztetett. Róm 10,20

2 Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán. 4Móz 14,22

3 A nép után, mely ingerel engem szemtől szemben, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jó illatot, Ésa 1,29; 66,17

4 mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, 3Móz 11,7

5 mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jöjj hozzám, mert szent vagyok néked. E nép füst az orromban, és szüntelen égő tűz. Zsolt 18,9; 5Móz 32,22; Ez 38,18

6 Ímé, felíratott előttem. Nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblükben. Zsolt 79,12; Jer 32,18

7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt – szól az Úr –, akik hegyeken tettek jó illatot, és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem először jutalmukat keblükre. 2Kir 21,3-7; Ez 18,6; Hós 4,13; Ésa 57,7

8 Így szól az Úr: Mint amikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: Ne veszesd el, mert áldás van benne. Ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el. Ésa 17,6

9 És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott! Ésa 6,13

10 És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett. Józs 7,26; 15,7

Az elpártolt nép büntetése

11 Ti pedig, akik az Urat elhagyátok, akik szent hegyemről elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,

12 titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre. Mert hívtalak, és nem feleltetek, szóltam, és nem hallottátok, a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok. Ésa 66,4; 5,14; 50,2; Péld 1,24

13 Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!

14 Ímé, szolgáim vigadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok!

15 És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi, Jer 29,22; Ésa 62,2

16 hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől. Jer 4,2

Új ég és új föld

17 Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak. Ésa 51,16; 66,22; Jel 21,1-4

18 Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek, mert ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és az ő népét örömmé. Ésa 66,7-9

19 És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava.

20 Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg, és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg. Zak 8,4.5

21 Házakat építnek, és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak, és eszik azok gyümölcsét. Ám 9,14; Mik 6,14.15; 5Móz 28,30

22 Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne, nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Ésa 61,3

23 Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak. Zsolt 78,33

24 És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.

25 A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén – így szól az Úr. Ésa 11,6-9; 1Móz 3,14; Mik 7,17