Isten oltalma és áldása népe számára

1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat. 2Sám 22,2.47; Zsolt 18,33-41

2 Jótevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; pajzsom, és az, akiben én bízom; ő veti alám népemet. 2Sám 22,44

3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? Zsolt 8,5

4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai, mint az átfutó árnyék. Zsolt 39,6; Jób 14,1.2

5 Uram, hajlítsd meg egeidet, és szállj alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Zsolt 18,8-15; Ésa 64,1-3

6 Lövellj villámot, és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat, és vedd el eszüket!

7 Nyújtsd le kezeidet a magasból, ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből; az idegen fiak kezéből, Zsolt 18,17.18; 69,2.15

8 akiknek szájuk hazugságot beszél, s jobb kezük a hamisság jobb keze!

9 Isten! Új éneket éneklek néked, tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; Zsolt 33,2-3

10 ki segítséget ad a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. Zsolt 18,1; Péld 21,31

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen fiak kezéből, akiknek szájuk hazugságot beszél, s jobb kezük a hamisság jobb keze!

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok!

13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken! 5Móz 28,4-11; Zsolt 65,12-14

14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utcáinkon!

15 Boldog nép az, amelynek így van dolga. Boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene. Zsolt 33,12