Isten a panaszkodó népnek szabadítást ígér

1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te, csalárd, akit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. Hab 2,8; Náh 3,1

2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk! Légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!

3 Egy zendülő szózattól elfutnak a népek, ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. Dán 10,6-7; Jel 1,10; Zsolt 68,2-3

4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcskeugrással ugrálnak reá.

5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. Ésa 1,27

6 És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban. Az Úr félelme lesz kincse. Ésa 9,7; 11,1.2

7 Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.

8 Puszták az ösvények, megszűnt az úton járó, megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel. Bír 5,8

9 Sírt, meghervadt a föld, a Libanon megszégyenült, ellankadt, olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. Ésa 24,4.7

10 Most fölkelek – így szól az Úr –, most föltámadok, most fölemelkedem!

11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. Ésa 26,18; 59,4

12 A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké, tűzben hamvadnak el. Ám 2,1

13 Halljátok meg, távol valók, amit cselekedtem, és tudjátok meg, közel valók, az én hatalmamat!

14 Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: Ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? Ésa 31,9; Zsid 12,29; 5Móz 4,24; 9,3

15 Aki igazságban jár, és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson.

16 Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. Zsolt 18,34; 30,8

17 A királyt ékességében látják szemeid, látnak széles országot. Ésa 32,1-5

18 Szíved elgondolja a múlt félelmét: Hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?

19 A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet. Dadogó nyelve meg nem érthető.

20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak.

21 Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, amelyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtuk át nem megy.

22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, ő tart meg minket!

23 Megtágultak köteleid, árbócfájuk alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek, akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.

24 És nem mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. Zsolt 103,3; Mk 2,9; Mt 8,17