Isten népének hálaéneke és reménye

1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földjén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt. Zsolt 46,2

2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője! Zsolt 118,19.20; Jel 22,14

3 Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik. Zsolt 112,7.8; 111,8

4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. Zsolt 62,9; 115,11

5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat, a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt. Ésa 25,2.12

6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai.

7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját. Péld 3,6; 11,6

8 Mi is vártunk téged, ítéleted ösvényén, oh, Uram! Neved és emlékezeted után vágyott a lélek.

9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. Zsolt 63,7; 77,3; 119,55.62; 139,17-18

10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

11 Uram! Magas a te kezed, de nem látják! De látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet, és tűz emészti meg ellenségeidet. 5Móz 32,27; Zsolt 69,10; 119,139; Ésa 9,18-19

12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. Zsolt 44,5.6

13 Uram! Mi Istenünk! Urak parancsoltak nékünk kívüled, de általad dicsőítjük neved.

14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl. Ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetüket. Jel 20,5

15 Megszaporítád e népet, Uram! Megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. Ésa 49,19-21; 54,1-5; 62,4-5

16 Oh, Uram! A szorongásban kerestek téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

17 Miként a terhes asszony, aki közel a szüléshez, vajúdik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!

18 Mint terhesek vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.

19 Megelevenednek halottaid, és holttesteim fölkelnek. Serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! Ésa 25,8; 1Thessz 4,16; Jel 20,4.5; Lk 14,14; Dán 12,2

20 Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

21 Mert ímé, az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé. 1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ez 24,7.8