ZSOLTÁROK KÖNYVE
30. fejezet
Dávid hálaéneke
1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 2Sám 5,11
3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírba szállók közül. Zsolt 116,3.4; 18,17-20
5 Zengedezzetek az Úrnak, ti, hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét! Zsolt 97,12
6 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata. Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. Ésa 54,7
7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre. De elrejtéd orcádat, és megroskadtam. 2Sám 5,10.12; Zsolt 104,29; 2Sám 15,13-16
9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por? Hirdeti-é igazságodat? Zsolt 6,5.6; 115,17
11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel, Zsolt 18,44-50
13 hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.