Fohászkodás a nyomorúságban; Isten irgalmasságából merített vigasztalódás

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak, Aszáfé, zsoltár.

2 Szavamat Istenhez emelem, és kiáltok, szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám. Zsolt 18,4; 116,1.2

3 Nyomorúságom idején az Urat keresem, kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. Zsolt 50,15

4 Istenről emlékezem, és sóhajtok, róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

5 Szemeimet ébren tartod, hánykolódom, de nem szólhatok.

6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

7 Megemlékezem éjjel az én énekeimről, szívemben elgondolkodom, és azt kutatja lelkem:

8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? És nem lesz-é többé jóakaró?

9 Avagy végképpen elfogyott-é az ő kegyelme? Vagy megszűnik-é ígérete nemzedékről nemzedékre?

10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? Avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról.

13 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

14 Oh, Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15 Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16 Megváltottad népedet karoddal: a Jákób és a József fiait. Szela. 2Móz 12,29-31

17 Láttak téged a vizek, oh, Isten, láttak téged a vizek, és megfélemlének, a mélységek is megrázkódának! 2Móz 14,21; Józs 3,16.17

18 A felhők vizet ömlesztének, megzendülének a fellegek, és a te nyilaid széjjel futkostanak.

19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben, villámlásaid megvilágosították a mindenséget, megrázkódott és megindult a föld. 2Móz 9,24.25

20 Utad a tengeren volt, és ösvényed a nagy vizeken, és nyomaid nem látszottak meg.

21 Vezetted, mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. Mik 6,4