ZSOLTÁROK KÖNYVE
44. fejezet
Panasz, hogy Isten elvetette az ő népét
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak tanítása. 1Krón 25-26
2 Oh, Isten! Füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. 2Móz 12,26.29; Józs 4,21.22
3 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad. Népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
4 Mert nem az ő fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nékik, hanem a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága, mert kedvelted őket. Józs 11,6-23
5 Te magad vagy az én királyom, oh, Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6 Általad verjük le szorongatóinkat, a te neveddel tapodjuk le támadóinkat!
7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem, Zsolt 20,8; 33,16
8 hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. Zsolt 60,3
11 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és akik gyűlölnek minket, fosztogattak maguknak.
12 Odadobtál minket vágójuhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. Róm 8,36
13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. 5Móz 32,30
14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. Zsolt 79,4
15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. Jer 24,9
16 Gyalázatom naponta előttem van, és orcám szégyene elborít engem.
17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. Zsolt 74,10
18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről.
20 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. Zsolt 23,4
21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez,
22 nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. Zsolt 139,4
23 Bizony teéretted gyilkoltak minket mindennapon, tekintettek bennünket, mint vágójuhokat. Róm 8,36
24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! Zsolt 7,7; Mt 8,25
25 Miért rejted el orcádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. Zsolt 119,25
27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! Zsolt 25,11