Jób negyedik védekezése: barátai nem értik meg őt

1 Felele pedig Jób, és monda:

2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti, mindnyájan! Jób 13,4

3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? Jób 15,4.5.16

4 Én is szólhatnék úgy, mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek, csóválhatnám miattatok a fejemet.

5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal, és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

6 Ha szólnék is, nem kevesbednék a keserűségem, ha veszteglek is, micsoda távozik el tőlem?

7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. Jób 1,19

8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett, felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől szembe bizonyít ellenem. Jób 2,7.8; 7,5

9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. Jób 30,21; JSir 2,5

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázatosan arcul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. Jób 2,6

12 Csendességben valék, de szétszaggata engem. Nyakszirten ragadott, és szétzúzott engem, céltáblává tűzött ki magának.

13 Körülvettek az ő íjászai: veséimet meghasítja, és nem kímél, epémet a földre kiontja.

14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

15 Zsákruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. Jób 2,7; Jób 7,5

16 Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt. Jób 17,6

17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18 Oh, föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19 Még most is, ímé, az égben van az én bizonyságom, és az én tanúim a magasságban. Jób 2,3; 10,7

20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, Jób 6,15; 17,1

21 hogy ítélje meg az embernek Istennel és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek, és nem térek vissza. Jób 9,25

23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.