Jákób Mezopotámiába megy

1 Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki, és mondá: Ne végy feleséget a kananeusok leányai közül!

2 Kelj fel, menj el Mezopotámiába, Bethuélnek, a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, a te anyád bátyjának leányai közül! Hós 12,12

3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy!

4 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked és a te magodnak teveled egyben, hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak! ApCsel 7,5

5 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mezopotámiába Lábánhoz, a siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának bátyjához.

Ézsau második házassága

6 És látá Ézsau, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mezopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget, és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a kananeusok leányai közül!

7 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mezopotámiába.

8 És látá Ézsau, hogy a kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak, az ő atyjának.

9 Elméne Ézsau Ismáelhez, és feleségül vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek, az Ábrahám fiának leányát, Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.

10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

Jákób égig érő létrát lát

11 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala, és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé, és lefeküvék azon a helyen.

12 És álmot láta: Ímé, egy lajtorja* vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé, az Istennek angyalai fel és alá járnak vala azon. Jn 1,52

13 És ímé, az Úr áll vala azon, és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel néked adom, és a te magodnak. 1Móz 35,1; 48,3

14 És a te magod olyan lészen, mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és tebenned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 1Móz 13,16; 1Móz 12,3; 18,18; 22,18; 26,4

15 És ímé, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre, mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit néked mondtam.

16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

17 Megrémüle annak okáért, és monda: Mily rettenetes ez a hely: nem egyéb ez, hanem Istennek háza és az égnek kapuja.

Jákób fogadalmat tesz Béthelben

18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére. 1Móz 31,13; 1Móz 35,14

19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, azelőtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.

20 És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nékem,

21 és békességgel térek vissza az én atyámnak házához, akkor az Úr leénd az én Istenem.

22 És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.