Isten jótettei és a nép hálátlansága

1 Ezek az igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tenger ellenében, Párán és Tófel és Lábán és Hacéróth és Dizaháb között.

2 Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének menve Kádes-Barneáig. 2Móz 3,1.2

3 Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján szóla Mózes az Izráel fiainak mind aszerint, amint parancsolt vala az Úr néki azok felől,

4 minekutána megverte vala Szihont az emoreusok királyát, aki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, aki lakik vala Asthárótban. 4Móz 21,23-35

5 A Jordánon túl, a Moáb földjén kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: 4Móz 22,1

6 Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt.

7 Forduljatok meg, és induljatok és menjetek az emoreusok hegyére és annak minden szomszéd vidékére a mezőségen és a hegyes-völgyes földön, és dél felé és a tengernek partján a kánaneusok földjére és a Libánusra a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyóig.

8 Ímé, előtökbe adtam a földet. Menjetek be, és bírjátok azt a földet, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és őutánuk az ő magvuknak. 1Móz 15,18-21; 26,3; 28,13

9 És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket. 5Móz 1,12; 2Móz 18,18.25; 4Móz 11,14

10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai. 1Móz 15,5

11 Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább, mint most vagytok, és áldjon meg titeket, amiképpen ígérte néktek! 2Sám 24,3

12 Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket?

13 Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem.

14 És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, amit mondál, hogy műveled azt.

15 Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket elöljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká a ti törzseitek szerint. 2Móz 18,25; 4Móz 11,16.17

16 És megparancsolám abban az időben a ti bíráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben!

17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki! Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené. Ami pedig nehéznek tetszik néktek, énelőmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. 3Móz 19,15; 2Krón 19,6-7

18 És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, amit cselekedjetek.

19 Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, amelyet láttatok, az emoreusok hegyének menve, amiképpen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk. És eljutánk Kádes-Barneához.

20 És mondám néktek: Eljutottatok az emoreusok hegyéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nékünk.

21 Ímé, elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet. Menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked! Ne félj, és meg ne rettenj!

22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok, és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk!

23 És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. 4Móz 13,2.3

24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. 4Móz 13,24-28

25 És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és aláhozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nékünk.

26 De ti nem akartatok felmenni, hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. 4Móz 14,2-3

27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: Mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Egyiptom földjéből, hogy adjon minket az emoreus kezébe, és elpusztítson minket.

28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott. 5Móz 9,1

29 Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól!

30 Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik tiérettetek mind aszerint, amint cselekedett vala veletek Egyiptomban a ti szemeitek előtt. 2Móz 14,14-15; Józs 10,14

31 És a pusztában, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát mind az egész úton, amelyen jártatok, míg jutátok e helyre.

32 Mindazáltal nem hívétek az Úrnak, a ti Isteneteknek,

33 aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az utat, amelyen járjatok, és felhőben nappal. 2Móz 13,21; 40,36-38

34 Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: 4Móz 14,21-24

35 E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom.

36 Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát, ő meglátja azt, és őnéki adom azt a földet, amelyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.

37 Még énreám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! 4Móz 20,8-12

38 Józsué, a Nún fia, aki áll teelőtted, ő megy be oda. Azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek. 4Móz 13,17; 14,30; Józs 14,1

39 És a ti kicsinyeitek, akikről szólátok, hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. 4Móz 14,31

40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé!

41 És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk. És felövezétek magatokat, ki-ki az ő harci eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. 4Móz 14,40

42 Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek, hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. 4Móz 14,42.43

43 És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.

44 De kijöve az emoreus, aki lakik vala azon a hegyen, tiellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.

45 És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.

46 És sok időn át lakozátok Kádesben, ameddig ott lakozátok.