Bálák elhívja Bálámot, hogy átkozza meg a népet

1 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezőségen a Jordánon túl Jerikó ellenében.

2 És mikor látta Bálák, a Cippór fia mindazokat, amelyeket cselekedett vala Izráel az emoreussal,

3 igen megrémüle Moáb a néptől, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.

4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Cippórnak fia Moáb királya vala abban az időben.)

5 Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, amely vala a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földjére, hogy hívják őt, mondván: Ímé, nép jött ki Egyiptomból, és ímé, ellepte e földnek színét, és megtelepszik én- ellenemben. Józs 24,9

6 Most azért kérlek, jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál, talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből, mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz.

7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák üzenetét.

8 Ő pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, amiképpen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.

9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak tenálad?

10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Cippór fia, Moáb királya küldött énhozzám, ezt mondván:

11 Ímé, e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a földnek színét, most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharcolhatok vele, és kiűzhetem őt.

12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ővelük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.

13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre, mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.

14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.

15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket.

16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Cippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!

17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért, kérlek, és átkozd meg értem e népet! 4Móz 24,10.11

18 Bálám pedig felele, és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit műveljek: kicsinyt vagy nagyot. 1Kir 13,8

19 Most mindazonáltal maradjatok itt, kérlek, ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?

20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velük, de mindazáltal azt cselekedjed, amit mondok majd néked.

Bálám szamara megszólal

21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.

22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele, ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele.

23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, amint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében, letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre, Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.

24 Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.

25 Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is odaszorítá a falhoz, ezért ismét megveré azt.

26 Az Úr angyala pedig ismét továbbméne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.

27 Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.

28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem? 2Pt 2,16; Júd 1,11

29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged!

30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, amelyen járni szoktál, amióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled ekképpen cselekedni? Az pedig felele: Nem.

31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, amint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ő kezében, akkor meghajtá magát, és arcra borula.

32 Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út énelőttem.

33 És meglátott engem a szamár, és kitért énelőttem immár három ízben, ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna.

34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban. Most azért, ha nem tetszik ez néked, visszatérek.

35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal, mindazáltal amit én mondok majd néked, azt mondjad! Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.

36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak egyik városába, amely az Arnon vidékén, a határ szélén vala. 4Móz 21,13-15

37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jössz vala énhozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?

38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé, eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é magamtól valamit? Ami mondanivalót Isten ad az én számba, azt mondom. 4Móz 23,12.26; 1Kir 22,14

39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.

40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, akik vele valának.

41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot, és felvivé őt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.