Nátán feddő beszéde

1 Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. 1Kir 1,24.38

2 A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának. 2Sám 5,13; 1Sám 25,42-44

3 A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt. Saját falatjából evett, és poharából ivott, és keblén aludt, és néki olyan vala, mint egy leánya.

4 Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak, sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzáment vala, hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzáment.

5 Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte.

6 A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt művelte, és annak nem kedvezett. 2Móz 22,1

7 És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. 1Sám 16,13

8 És néked adtam a te urad házát és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe. Ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát, és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. 1Sám 18,13

9 Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos őelőtte? A hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül, magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. 2Móz 20,13.14; 2Sám 11,16.17

10 Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem, és a hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. 2Sám 13,28.29; 18,15; 2Móz 21,14

11 Ezt mondja az Úr: Ímé, én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. 2Sám 16,22

12 Mert te titkon cselekedtél, de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem azt.

Dávid megvallja bűnét, és bocsánatot nyer. Salamon születése

13 Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. 3Móz 20,10

14 Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban, a te fiad is, aki lett néked, bizonnyal meghal. 2Sám 11,27

15 Ezek után elméne Nátán az ő házához. És megveré az Úr a gyermeket, akit az Uriás felesége szült vala Dávidnak, és megbetegedék.

16 És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és böjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.

17 Felkelének azért az ő házának vénei, és menének őhozzá, hogy felemeljék őt a földről, de nem akará, és nem is evék ővelük kenyeret.

18 Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki, és meg sem hallotta szónkat. Hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen?

19 Látván pedig Dávid, hogy az ő szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az ő szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.

20 Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék, és megkené magát, és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.

21 Akkor mondának az ő szolgái néki: Mi dolog ez, amit műveltél? Míg a gyermek élt, böjtöltél és sírtál, most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelél, és kenyeret ettél.

22 Monda ő: Míg a gyermek élt, addig böjtöltem és sírtam, mert ezt mondottam: Ki tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek. Ésa 38,1-5

23 De most, hogy meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-é azzal? Én megyek őhozzá, de ő nem jő ide vissza énhozzám. 1Móz 37,35

24 És megvigasztalá Dávid az ő feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És ő szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt, 1Krón 22,9; Mt 1,6

25 amint megüzente vala Nátán próféta által, ki nevezé az ő nevét Jedidjának az Úrért.

Rabba bevétele

26 Joáb pedig hadakozék az Ammon fiainak városa, Rabba ellen, és megvevé a királyi várost. 2Sám 11,1; 1Krón 20,1

27 És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, ahol a víz van.

28 Most azért gyűjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképpen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem!

29 Egybegyűjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harcola ellene, és elfoglalá azt.

30 És elvevé az ő királyuknak koronáját annak fejéről, melynek súlya egy talentum arany volt, és drágakövekkel vala rakva, és lőn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el. 1Krón 20,2

31 A népet pedig, mely benne vala, kihozatá, és némelyét fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté, némelyeket mészkemencén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Hazaméne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.