Dávid Jonatán barátja lesz, a nép dicséri, Saul gyűlöli

1 Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonatán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonatán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

2 És Saul magához vevé őt azon a napon, és nem engedé, hogy visszatérjen atyja házához.

3 És szövetséget kötének Jonatán és Dávid egymással, mivel úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

4 És Jonatán leveté felső ruháját, amely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.

5 És elméne Dávid mindenüvé, ahová Saul küldé, és magát eszesen viseli vala. És Saul a harcosok fölé tevé őt, és kedves lőn az egész nép előtt és a Saul szolgái előtt is.

6 És amint hazafelé jövének, mikor Dávid visszatért, miután a filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból, hogy énekeljenek, és körben táncoljanak, dobokkal, vigassággal és tomborákkal.

7 És énekelni kezdének az asszonyok, kik vigadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezrét és Dávid is az ő tízezrét.

8 Saul pedig igen megharaguvék, és gonosznak tetszék az ő szemei előtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, és nékem tulajdonítják az ezret, így hát már csak a királyság hiányzik néki.

9 Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sőt azután is.

10 Másnap pedig megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában. Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében vala.

11 És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem. De Dávid két ízben is félrehajolt előle.

12 És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.

13 És Saul elbocsátá őt magától, és ezredesévé tevé. És kimegy vala és bejő vala a nép előtt.

14 És Dávid minden útjában magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt.

15 Mikor pedig látta Saul, hogy ő igen eszesen viseli magát, félni kezde tőle.

16 De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert őelőttük méne ki és jöve be.

17 És monda Saul Dávidnak: Ímé, idősebbik leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harcold az Úrnak harcait. Mert azt gondolá Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a filiszteusok keze által!

18 Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és atyámnak családja Izráelben, hogy a királynak veje legyek?

19 De történt abban az időben, mikor Mérábot, a Saul leányát Dávidnak kellett volna adni, hogy a Meholáthból való Hadrielnek adták őt feleségül.

Dávid megnyeri Mikált feleségül

20 Mikál, a Saul leánya azonban megszereté Dávidot, és mikor ezt megmondák Saulnak, tetszék néki a dolog.

21 És monda Saul: Néki adom őt, hogy ő legyen veszedelmére, és a filiszteusok keze legyen ellene. Monda azért Saul Dávidnak másodízben: Légy tehát most az én vőm!

22 És megparancsolá Saul az ő szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: Ímé, a király jóindulattal van irántad, és szolgái is mind szeretnek téged, légy azért veje a királynak!

23 És elmondák a szolgák Dávid előtt e beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan kicsiny dolog előttetek, hogy a király vejévé legyen valaki, holott én szegény és megvetett ember vagyok?

24 És megmondák Saulnak az ő szolgái, mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid.

25 Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem kíván a király más jegyajándékot, hanem csak száz filiszteus előbőrét, hogy bosszút állj a király ellenségein. Mert Saul a filiszteusok keze által akará Dávidot elpusztítani.

26 Megmondák azért az ő szolgái Dávidnak e beszédeket. És tetszék ez a dolog Dávidnak, hogy a király veje legyen. A kitűzött napok még el sem telének,

27 mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és levágott a filiszteusok közül kétszáz férfit, és elhozá Dávid előbőreiket, és mind beadta azokat a királynak, hogy a királynak veje lehessen. És nékiadá Saul az ő leányát, Mikált feleségül.

28 Mikor pedig Saul látta és megtudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikál, a Saul leánya szereti őt,

29 akkor Saul még inkább félni kezde Dávidtól. És Saul ellensége lőn Dávidnak teljes életében.

30 A filiszteusok vezérei pedig gyakran betörnek vala, de valahányszor betörének, Dávid Saul minden szolgáinál eszesebben viselé magát. Azért felette híressé lőn az ő neve.