Dávid házasságtörése és gyilkossága

1 Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ővele és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát. Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. 1Krón 20,1; 1Móz 19,38

2 És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála, láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.

3 És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a hitteus Uriás felesége? 2Sám 23,39

4 Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt. Ki beméne őhozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult. És annak utána visszaméne az ő házához. 3Móz 15,19

5 És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megüzené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!

6 Akkor Dávid üzene Joábnak: Küldd haza hozzám a hitteus Uriást. És elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.

7 Mikor pedig eljutott Uriás őhozzá, megkérdé őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harc folyása felől.

8 Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat! Kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána.

9 Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához.

10 És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz?

11 Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram, Joáb és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak, hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam, és feleségemmel háljak? Úgy élj te, és úgy éljen a te lelked, hogy nem művelem azt! 1Sám 4,4; 2Sám 14,19

12 Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben aznap és más napra kelve is.

13 Ennek utána hívatá őt Dávid, és ővele evék és ivék, és lerészegíté őt, és kiméne este aludni az ő ágyára az ő urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá.

14 Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. 2Sám 8,16

15 Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelöl, ahol a harc leghevesebb, és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon!

16 Lőn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, ahol tudja vala, hogy erős vitézek vannak.

17 Kijövén azért a városbeli nép, megharcolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a hitteus Uriás is meghala.

18 Követet külde akkor Joáb, és megüzené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását.

19 És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak,

20 és ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról?

21 Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal, és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a hitteus Uriás is meghalt. Bír 9,53

22 Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb.

23 És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszaűztük őket a kapu bejáratáig.

24 Azonban a kőfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak, és a te szolgád, a hitteus Uriás is meghalt.

25 Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt, mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt! Így biztasd őt!

26 Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratá az ő férjét.

27 És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid, és házába viteté őt, és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak. 2Móz 21,14