Dávid elgyengülése. Adónia akar a trón örököse lenni

1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

2 És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, aki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt!

3 Keresének annak okáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban. És találák a Súnem városából való Abiságot, akit el is hozának a királyhoz. Józs 19,18; 1Kir 2,17.21.22

4 És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta, és szolgált néki. De a király nem ismeré őt.

5 Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat. 2Sám 3,4

6 Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon után.

7 És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak. 2Sám 8,16.17

8 De Sádók pap meg Benája, a Jójada fia és Nátán próféta és Sémei és Réhi és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé. 2Sám 23,20; 2Sám 8,18; 2Sám 12,1-25

9 Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, amely a Rógel forrása mellett volt, meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit. Józs 15,7

10 De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívá el. 2Sám 23,8-39

11 Szóla akkor Nátán Betsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk, Dávid nem tud róla semmit? 2Sám 11,2-5.26-27

12 Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet és a te fiadnak, Salamonnak életét!

13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram, király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképpen: Salamon, a te fiad uralkodik énutánam, és ő ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?

14 És ímé, mialatt még te ott a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.

15 És beméne Betsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnemből való Abiság szolgál vala a királynak.

16 És fejet hajta Betsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kívánsz?

17 Felele néki Betsabé: Édes uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképpen: Salamon, a te fiad uralkodik énutánam, és ő ül az én királyi székembe. 1Krón 22,9

18 És ímé, mégis Adónia lett királlyá. És ímé, uram, király, te nem tudsz erről semmit.

19 Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

20 Még most te vagy, uram, a király. Az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében őutána.

21 De ha az én uram, a király az ő atyáival elaluszik, akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bűnösök.

22 És ímé, mikor még a királlyal szólana, Nátán próféta megérkezék.

23 És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király előtt, arccal a földre leborulván.

24 És monda Nátán: Uram, király, te mondottad-é: Adónia legyen énutánam a király, és ő üljön az én királyi székembe?

25 Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot. És ímé, ők esznek és isznak őelőtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király!

26 Engem pedig, aki a te szolgád vagyok és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

27 Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ő holta után.

28 És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Betsabét! Aki beméne a király eleibe, és megálla a király előtt.

29 És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, aki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,

30 hogy amiképpen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad, Salamon uralkodik énutánam, és ő ül az én királyi székembe énhelyettem, ezt ma így meg is teszem.

31 És fejet hajta Betsabé, arccal a földre leborulván, és magát meghajtván a király előtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!

Salamont királlyá kenik

32 Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát! És ezek bemenének a király eleibe. 1Krón 27,5.6

33 És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá őt Gihonba!

34 És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává! És fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!

35 És jöjjetek fel onnét őutána! És eljövén, üljön az én királyi székembe, és ő uralkodjék énhelyettem, mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.

36 Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is!

37 Amiképpen vele volt az Úr az én urammal, a királlyal, azonképpen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél!

38 Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a kereteusok is és a peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék őt Gihonba. 2Sám 20,7.23

39 És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont. Azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király! 1Krón 29,22; 1Krón 22,9.10

40 És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy, hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.

41 És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, akik nála valának, miután a lakomát már elvégezték. És meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban?

42 És amikor ő még szólana, ímé, megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jöjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz. 2Sám 15,27

43 Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királlyá.

44 És elküldötte ővele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a kereteusokat is és peleteusokat, és őt a király öszvérére ülteték,

45 És Sádók pap Nátán prófétával együtt királlyá kente fel őt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel. Ettől zendült meg a város. Ez az a zaj, amelyet hallottatok.

46 És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe.

47 És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél! És meghajtá magát a király az ő ágyán. 1Kir 3,12; 2Sám 7,9

48 És ekképpen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki adott e mai napon olyat, aki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben.

49 Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, akik Adóniával valának, és ki-ki mind dolgára méne.

50 De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait. 1Kir 3,28

51 Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé, Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel!

52 És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál fejéről le nem esik a földre, de ha gonoszság találtatik őbenne, meg kell halnia. 1Sám 14,45; 1Kir 2,21-25

53 Elkülde azért Salamon király, és elhozák őt az oltártól. És eljövén meghajtá magát Salamon király előtt. És monda Salamon király: Menj el a te házadhoz!