JÁNOS JELENÉSEKRŐL
16. fejezet
A hét angyal kitölti az Isten haragjának poharát
1 És hallék nagy szózatot a templomból, amely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el, és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát! Jel 15,1.6.7
2 Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre, és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét. 2Móz 9,10.11; Jel 13,14.16.17
3 A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe, és olyanná lőn, mint a halott vére, és minden élő állat meghala a tengerben.
4 A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba, és lőn vér. 2Móz 7,17.20
5 És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy, Uram, aki vagy, és aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted, Jel 1,4.8; 4,8; 11,17
6 mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni, mert méltók arra.
7 És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid. Jel 9,13; Jel 15,3; 19,2
8 A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra, és adaték annak, hogy az embereket tikkassza tűzzel.
9 És tikkadának az emberek nagy hévséggel, és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon, és nem térének meg, hogy néki dicsőséget adjanak. Jel 9,21
10 Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyi székére, és lőn az ő országa setét, és rágják vala az ő nyelvüket a kín miatt, Jel 13,1
11 és káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt, és meg nem térének az ő cselekedeteikből.
12 A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre, és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
13 És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat, Jel 12,3.4; Jel 13,1-8; Jel 13,11-17
14 mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek, akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. Jel 20,8; Jel 17,14; 19,17-21
15 (Ímé, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz, és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) Jel 3,3; Mt 24,44; Lk 12,39.40; 1Thessz 5,22; 2Pt 3,10; Jel 3,4.18; 19,8; 2Kor 5,3
16 Egybegyűjték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
17 A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre, és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyi széktől, amely ezt mondja vala: Meglett! Jel 11,19; Jel 21,6
18 És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások, és lőn nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. Jel 4,5; 8,5
19 És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének, és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. Jel 14,8-10; 17,5; 18,2; Jel 18,5; Jel 14,8-11; 18,1-24
20 És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé. Jel 6,14
21 És nagy jégeső, mint egy-egy talentum, szálla az égből az emberekre, és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért, mert annak csapása felette nagy.